Az agyadban van egy kis szerv, az amygdala, ami hajlamos életveszélyt kiáltani ott is, ahol maximum egy kis kellemetlenség ér. A jó hír az, hogy erős érzelmi reakciókkal az amygdala átporgramozható, aminek segítségével a mindennapi szorongásaidat jelentősen csökkentheted.

Amikor stressz ér, csúnyán néz rád a főnököd vagy szembetalálod magad egy pókkal a fürdőszoba plafonján, akkor az amygdala nem képes különbséget tenni a valós és a nem valós vészhelyzetek között, hanem azonnal menekülésre vált, mintha minimum cápatámadással néznél szembe és mentened kellene az életedet. Nem lehetetlen azonban, hogy megváltoztasd ennek a kis szervnek a működését, csak edzened kell, hogy bírja a gyűrődést.

A következő két technikával taníthatod az amygdalát arra, hogy felismerje, mikor nincs vészhelyzet, azaz mikor nem kell adreanalinnal és kortizollal elárasztania a testedet.

 Pihenj meg a stresszhelyzetben

Kinek van kedve pihenni, amikor épp stressz éri, igaz? Nem, akkor pont hogy szaladni akarnál jó messzire, hogy megmenekülj. Csakhogy pont ezért kell az ellenkezőjét csinálnod, mint amit az amygdala diktálna: megpihenni az adott stresszhelyzetben, megvárni, amíg picit javul a helyzet, lassul a szívverés, nyugodtabbá válik a légzés és akkor lépni tovább. A tudatod pontosan tudja, hogy nem vagy életveszélyben, ezért kell megpihenned, hogy átvedd a tudatoddal az amygdalától az irányítást. Mert ha nem teszed, hanem kimenekülsz a helyzetből, amire az amygdala utasít, akkor csak megerősíted abban, hogy helyesen járt el, és legközelebb is ugyanúgy menekülésre fog késztetni.

Előre kell gondolkodnod, előre programozni kell magadat, hogy a következő várható stresszhelyzetben már ne a menekülést válaszd, hanem azt, hogy első körben megpihensz és vársz.

Ha egy gyakori szorongást veszünk, például hogy félsz beszélni nagy közönség előtt, akkor előbb megkéred a családot, hogy hadd mondj el egy verset nekik. A közönség legyen laza, ne akard kontrollálni, mert a szorongás onnan fakad, hogy nem bírsz mindent az irányításod alatt tartani. A halálfélelem összefügg a szorongással, a halál nem irányítható, szorongunk tőle, hogy nincs kontroll alatt az egész életünk. Ezért is izzadsz le arra a gondolatra, hogy kilépsz a pódiumra és mindenki ki fog nevetni, mert kontrollálni akarod a közönséget, de sok embert egyszerre persze nem lehet irányítani.

A pici közönségednek ezért adj teljes szabadságot, nevessenek, ásítozzanak, ha akarnak, jelentsd be előre, hogy lehet, hogy lesz a mondandód közben egy kis technikai szünet, amíg te megpihensz a stresszhelyzetben. Ha érzed, hogy kúszik fel a szorongás a testedben, akkor állj meg, maradj csendben és csak figyelj, lélegezz. Tíz másodperc elég lesz ahhoz, hogy visszatérj a tudatos énedhez és átvedd az amygdalától az irányítást, azaz csökkenjen a stressz benned. Így lehet lépésről lépésre, apránként megtanítani bizonyos szorongós helyzetekben ezt a kis szervet arra, hogy nincs vészhelyzet, nincs életveszély, nincsenek oroszlánok a környéken, csak a félelem irányított.

Szaladj szembe a szorongással

Ha szembeszaladsz a stresszhelyzetekkel, akkor azt erősíted az amygdalában, hogy márpedig nincs életveszély. A szembemenéssel még gyorsabban tanítható az amygdala arra, hogy ne reagáljon a téves vészhelyzetekre. Olyan, mintha egy gyenge izmot edzenénk, minél nagyobb súlyokat emelünk vele, annál erősebbé válik - azaz minél nagyobb félelmeinkkel megyünk szembe és csináljuk tudatosan azt, amitől szorongunk, annál gyorsabban tanulja meg az amygdala, hogy nincs életveszély, nem kell reagálnia.

Ha visszatérünk a példára, hogy félsz tömeg előtt beszélni, akkor ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lefoglalod az új időpontot arra, hogy tömeg előtt beszélj. Vagy ha félsz a pókoktól, akkor bemész az állatkertben a pókházba és addig ülsz ott, amíg a stressz-szintedet egy fokkal csökkenteni tudod. Az egyik leghatékonyabb technika erre a mély, hasi légzés. Nem véletlenül mondják azt, hogy görcs van a gyomorban, ugyanis valóban onnan indul a szorongás, amit a mély hasi légzéssel tudsz oldani. Orron be, has emelkedik, szájon ki. Ilyen egyszerű.

Elképesztő mértékben javul az életminőséged, ha átveszed a hatalmat a félelmeid és a szorongásod felett.

Az élet minden területén változást hoz, mert most, ha belegondolsz, akkor akár az a félelem is, amit a pókok iránt érzel, hatással van a döntéseidre és cselekedeteidre. Vagy például, ha azért szorongsz, mert nagy a feneked, akkor egész máshogy éled az életet, mint ha nem ez a szorongás irányítja a döntéseidet, ruhaválasztásodat, járásodat, viselkedésedet.

A mindennapi félelmeink olyan erőteljes hatással vannak az életünkre, hogy elképzelni sem tudjuk, milyen szerteágazóan szövik át minden területét. Ha viszont sikerül megtanítani az amygdalát arra, hogy melyek azok a vészhelyzetek, amikre nem kell reagálnia, azaz visszavesszük a szorongás kezéből az irányítást, akkor egy teljesen új élet közepén találhatjuk magunkat.