Lélegezni azért viszonylag ritkán felejtünk el, de arra gyakran nem figyelünk, hogy helyesen lélegezzünk.

A légzés kulcsfontosságú szerepet játszik a közérzetünkben, bármennyire is furcsán hangzik elsőre. A szorongást és a stresszt is a legkönnyebben a légzésünkkel csökkenthetjük. Logikus, hiszen ha megfigyeled, stressz hatására a légzésed is megváltozik, szaporábbá, felületesebbé válik, és ez visszafelé is működik: ha mély és lassú légzéssé változtatod, akkor megnyugszol. Ilyenkor a mély lélegzetvételekkel azt az üzenetet küldöd az agynak, hogy álljon le a készenléttel és lazuljon el.

Fontos azonban tudni azt is ehhez a légzéstechnikához, hogy nem annak az érdekében kell használni, hogy megszüntesd a szorongást. Ha erőszakkal akarsz megszabadulni tőle, akkor csak erősebb lesz, úgyhogy érdemes inkább úgy alkalmazni, hogy amikor stresszesnek érzed magad, akkor csak egyszerűen tudatosan odafigyelve mélyeket lélegzel.

A mélylégzést egy végtelenül egyszerű eszközzel tudod a leghatékonyabban előidézni: az ásítással.

Egészen idáig mostohasorban tartottuk az ásítást, félreismertük, azt gondoltuk róla, hogy nem illik és másokkal szemben udvariatlanság. Pedig igazából nagyon hasznos és egészséges dolog, ahogy már több tudományos kísérletben is alátámasztották a kutatók.

Azt már biztosan észrevetted, hogy ha ásítasz, akkor az ragadós, a körülötted lévők is késztetést éreznek az ásításra. Érdekes tény, hogy az állatok támadás előtt és után is mindig ásítanak és nyújtózkodnak, illetve az még érdekesebb, hogy a szociopaták nem szoktak ásítani, mert ez egy empátia alapú reflex, amit ők nélkülöznek.

Az ásítás egy nagyon egészséges, relaxáló és energiát kiegyenlítő tevékenység.

Az ásítás egy relax válasz, ami a stressz reakció ellentettje, ilyen állapotban a test erősödése indul be, amire csakis ebben a relax állapotban van lehetőség. Az lenne a legegészségesebb, ha az idő nagy részében ebben a relax válaszban léteznénk, amit csak néha szakítana meg a stressz válasz. Ha körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy ennek pont az ellenkezőjét éljük meg napról napra a mai társadalomban.

Egy ásító ember azt üzeni a környezetének, hogy nincs veszély, jó a hangulat, el lehet lazulni. Ha a környezet is így érez, akkor a többiek is elkezdenek ásítani, amivel mélyül a csoport relaxációs állapota. Úgyhogy mostantól, ha ásítanod kell, ne fojtsd vissza, hanem relaxálj és lazulj el az ásítással!