A szorongás engem sem kímélt meg, fizikai és lelki tünetekkel nehezítette meg az életemet. Elmesélem, mi történt velem.

2006-ban kezdődött, amikor az első üzleti vállalkozásomba belevágtam és nyitottam egy szórakozóhelyet. Az üzlet vezetése rengeteg stresszel járt, ráadásul nagyon keveset is aludtam, mert éjjel a szórakozóhelyen felügyeltem a munkát, míg nappal az adminisztratív feladatokat láttam el. Éjjelente a terheimet úgy oldottam, hogy az alkoholhoz nyúltam. Márpedig az arra hajlamos embereknél a fáradtság+stressz+alkohol egyenes út ahhoz, hogy alaposan felerősödjön a szorongás.

Először fizikai tünetekkel jelentkezett a szorongásom.

Egyre gyakrabban fordult elő heves szívdobogás és szédülés, aminek aztán az lett az eredménye, hogy már elkezdtem félni a tünetektől. Azaz féltem a félelemtől. A félelem pedig mindig erősödött, amikor éjszakáztam és alkoholt ittam. Tenni akartam a szorongás ellen, ezért elmentem orvoshoz a fizikai tünetekkel, és pszichológushoz a lelkemmel. 

Nyugtatókat kaptam, amik okoztak ugyan egy rövidtávú, felületes megnyugvást, de csak hogy sokkal erősebben térjenek vissza utána a tünetek. Beindult egy ördögi kör: még jobban pánikoltam, hogy ez sem segít, amitől még mélyebbre estem. Most már látom utólag, hogy ilyen helyzetben a legjobb az, ha természetes eszközökkel, önerőből kezdünk neki a szorongás felszámolásához, mert ez a harc egy egyszemélyes háború, amiben a külső mankók, mint az alkohol és a nyugtatók csak elnyújtják és mélyítik a problémát.

Egy évig tartott, hogy segítséggel próbáltam talpraállni.

Ekkor találtam rá a Barry McDonagh: Panic Away című könyvére, amiben pont az volt leírva, amit én is éreztem, mintha belelátott volna a fejembe a szerző. A könyvből rengeteg mindent megértettem a szorongás anatómiájáról, hirtelen eszközöket kaptam arra, hogy kezelni tudjam a szorongást magamban. Megtanultam belőle, hogy milyen fontos a relaxáció, a helyes étkezés, az elég alvás, a mozgás ahhoz, hogy legyőzzem a szorongást. Ezzel a programmal sikerült végül leküzdenem a szorongásomat. Arra motivált a könyv, hogy még mélyebbre ássam magam a szorongás tanulmányozásában és megértésében, hogy kutassam és tanuljam a szorongás természetét. És hogy a tudásommal később másoknak is segítsek legyőzni a saját szorongásukat.

Pár év múlva láttam, hogy Barry McDonagh új könyvet írt és a kiadásához támogatókat keres. Rögtön úgy döntöttem, hogy szeretnék a főszponzora lenni, annyira fontosnak tartom a munkáját.

Derült égből villámcsapásként ért, amikor visszatért a szorongásom.

2016. karácsonyán kellett újra szembenéznem a szorongással. Addigra már két éve követtem az egészséges életmód irányelveit, rendszeresen meditáltam, a test-elme-lélek kiegyensúlyozottságára törekedtem, és mégis újra lecsapott.

Pedig sikeres voltam üzletileg abban az időszakban, ráadásul a szorongás arculatot is váltott, nem voltak fizikai tüneteim, hanem gondolati szintre helyeződött át. Magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeztem, mint tíz évvel azelőtt, így a szorongásom is okosabban szivárgott be a tudatomba.

A gondolati síkon megjelenő szorongás egyik jellemző tulajdonsága, hogy a külvilág idegené válik.

Semmi nem ugyanaz, minden, ami szép volt addig, deperszonalizálódik, eltávolodik, ismeretlenné válik. Kicsivel több mint egy évig tartott a felépülés. Egyértelművé vált, hogy az első felépülésem egy megértés volt, amikor felismertem, hogy mi a problémám. De ettől még nem múlik el, hanem meg kell tanulnunk ténylegesen szembenézni a félelmeinkkel. Ha ezt megtesszük az életünkben előforduló problémákkal - mert azok mindig vannak - is könnyebben meg tudunk küzdeni.

Mesélek erre egy személyes példát: tragikus haláleset történt a családomban, ami nagy sokk volt, kiváltotta nálam is szorongásos tüneteket, mégis erősödni tudtam belőle, nem gyűrt maga alá. Végül én voltam az, aki tudtam a többi családtagomnak segíteni. Azért fontos példa ez, mert a szorongás alapja legtöbbször a halálfélelem, és minden haláleset szembesít a saját halálunkkal, ha pedig befogadjuk a saját halálunk gondolatát, akkor sokkal felszabadultabban tudunk élni.  

Amikor másodszor is előjött a szorongásom, a leküzdése érdekében rengeteget kutattam a témában, sok szaktekintéllyel konzultáltam és tanulmányokat vizsgáltam át, hogy minél jobban feltárjam a szorongás természetét. Véleményem szerint azért is tért vissza a szorongásom, mert még valamivel nem néztem szembe: a végső fenyegetést nem győztem le, a saját egómmal való szembenézést még nem tettem akkor meg.

Az évtizedes kutatásom során arra is ráébredtem, hogy a tünetek megszüntetése után fontos, hogy megtanuljunk nem menekülni. Menekülés a szorongás elől lehet az evés, alkohol, túlzott edzés, tévézés, bármi, amit arra használunk, hogy eltereljük a figyelmünket és elnyomjuk a félelmeinket. Meg kell tanítani magunkat arra, hogyan lehet nem menekülni, hanem szembenézni az érzéssel, ami zavart okoz és elfogadni azt, ami elkerülhetetlen.